lutramatrica
Én: Az ott egy anakonda az asztalon???

Anyám: Hogy kell begyújtani a sütőt?

Én: Nem, nem, itt most nem lesz anakondasütés, anyu, rohadt meleg van.

Anyám: Jó. Akkor MIT AKARTOK enni? Mondd meg, mit!

Én: Nem tudom, anyu, de anakondát biztosan nem, az anakonda januári étel.

Anyám: Ezt már vissza nem tehettem, tele van siklóval a fagyasztóláda, meg kell már enni.

Én: A múltkor megbeszéltük, hogy nem hozol több anakondát.

Anyám: Nektek semmi se jó.

Én: Mi ez a szag? A fazékból jön?

Anyám: Csak egy kis rozsomák. Apádnak otthon hagytam a másik felét.

Én: A fejét is beletetted? Miért tetted bele a fejét?

Anyám: Csak az íze miatt. Meg a Sárika úgy odavan a nyakabőréért.

Én: Miért nem ehetünk egyszerűen egy kis tücsöksalátát pirított hernyóval?

Anyám: Tessék, akkor menjél le a boltba, vedd meg tücsködet, a sok jó kígyó meg majd ott fog elrohadni a hűtőbe, lehet majd kidobálni a kutyának. Folyton csak variálsz, én meg azt se tudom, miben tegyek a kedvedre!

Én: Anyu nem kell sírni, csak olyan meleg van most ehhez, nem gondolod?

Anyám: A gyereknek mit szoktál főzni? Tejszínes szúnyoglábakat? Pókhálóba csavart bodobácsot?  Mi meg otthon apáddal, már azt se tudjuk milyen emlőst neylonzacskózzunk be a pesti urinépnek! Láttam ám, hogy a szarvasszem befőtt sem lett megbontva, amit a múltkor cipeltem a vonaton!

Én : Tudod mit, anyu, úgy megkívántam az anakondát. Most hogy így nézem, ahogy lelóg a feje az asztalról. Paprikás?

Anyám: Cicatappanccsal töltve.

Én: nyamm.

Anyám: Kislányom.

Én: ?

Anyám: Ha kimész, kapcsold le a villanyt, mert csak bemelegíted itt a konyhát.

kerdezzfelelek:

csattogoslepke:

Az oroszok szövögetik terveiket.

человек-паук

kerdezzfelelek:

csattogoslepke:

Az oroszok szövögetik terveiket.

человек-паук

ÉLETEM

ÉLETEM

thecultofgenius:

Frida Kahlo leggings by Caracarmina

tumbasztibi:

blema:

ti mennyi ido alatt jottetek ra, hogy a szosz a bigmacen ketchup + majonez?

Forever ékezetnélküliség. Mivel szöszt olvastam, nem értettem magát a kérdést sem, csak diszkréten öklendezni kezdtem. 

Muerto Anna - képalá egy barátnőm kislányának fotójához, amin a csöppség éppen egy festmény után nyúl. Már éppen kiakadtam a spanyol jelentésen, mire lesett. 

főtt csirkenyakbőr

málnával és ribizlivel töltve, kirántva.

lányom imádná.

Kedves Tibi!

Gondolataim iramlanak feléd, mint pajkos paripák, innen Budapestről egészen a festői szépségű Horvátországig, ahol már mint fiatal, háromszög-bikini rajongó tinédzser szállok le a nyeregből, hogy festetlen körmű lábam alatt újra zizegjenek a kavicsok, itt-ott kisebb kagylók is. Még most is lelki szemem előtt ragyog a tetőtéri apartman. a kényelmes szobákkal, amely ötfős családunknak adta otthonát egy teljes hét nyaralásig, és az ajtó, amin kedves nagynénéd, Marika néni apartmantulajdonos dugta be a fejét, 1998 perzselő nyarán, hogy ő szívesen megsüti nekünk a halat, amit a hazai halászoktól meg is veszünk majd a kikötőben. A kis tüchtig konyhában pakoltam ki a mindenféle liszteket és cukrot, hasznos paradicsomot, ami csak piros autónk csomagtartójában elfért, amikor ablakon kinéztemben egyszer csak megakadt a szemem egy izmos, bronzbarna férfitesten, aki te voltál! Egy fecske nem csinál nyarat, szokták mondani, de nekem a te “fecskéd” (ha szabad ilyen kendőzetlenül), meghatározta attól a pillanattól minden éjszakám álmait, amit kabócahadak hangversenye sem zavarhatott többé meg. Látens szerelem gyúlt a szívemben, mely csak fokozódott, amikor az apunak megmutattad az ékszerdoboz strandot, és amikor vasárnap ünneplőben sietősre fogtad a lépted, mert már beharangoztak. Szüleim pihenését vágytól nedves gondolataimmal megtörni nem akartam, szerető testvérkéim benső énem rezdüléseit aligha érthették, főleg hogy fejük folytonosan a víz alatti, számomra talmi világot pásztázta, ami uborkákkal, sünökkel és kis szerencsével azok vázaival teli. Csak idegesen figyeték réveteg tekintetem, és ahogy “függetlenedem” a part menti hiába kalandozások által, hátha rád bukkanok. Nem tudhatták, hogy akkor és ott, elviselhetetlen velük lennem, és az sem vígasztal, ha apu unszolásra végre megveszi a jéghideg cocacolát, mikor ott a kocsiban a víz, amit a hűtőtáskában hoztunk! Mit tudhatták, mire gondolok, amikor a finom rántott tintahalkarikák sültkrumplival fölött kérdőre vonom anyut, hogy engedhette, hogy rövidre nyírassam a hajam! Alig láttalak azon a héten, de a fantáziámban mindig ott voltál kiszedni talpamból a tüskéket, ragtapaszozni az ujjamat, mert nincs strancipőnk, leszakítani az út mentén egy golgotavirágot, és a hajamba tűzni, nyakamba a kagylós nyakláncot, vagy illedelmesen leteríteni a törölközőt. Utolsó napon nem csak a sós ízű tengert volt fájó otthagynom, de téged is búcsúztattalak a kis udvarban felhúzott térddel üldögélve, egy kiszáradt tengeri csillag társaságában. 
És akkor megtörtént a csoda. Leültél mellém, énmellém, anyu palacsintát sütött, és ki-ki lesett ránk aggodalmasan, de én csak a szádra koncentráltam, amit szavak hagytak el. Édes nedü volt egészen addig, míg a “barátnő” említésével kiszabadítottad a zöld szemű szörnyeteget, aki immár sír, holott egy nyaraláson nem ezt kellene! Még egy dologra emlékszem tisztán és érthetően, ahogy mondod, talán már a látóhatár mögé lebukó sárga napnak: soha ne legyél bölcsész. 
Kedves Tibi, Hát komolyan gondoltad, hogy miután összetörted egy fiatal szűz legsebezhetőbb “testrészét” megfogadom a jótanácsot?

Kedves Tibi!

Gondolataim iramlanak feléd, mint pajkos paripák, innen Budapestről egészen a festői szépségű Horvátországig, ahol már mint fiatal, háromszög-bikini rajongó tinédzser szállok le a nyeregből, hogy festetlen körmű lábam alatt újra zizegjenek a kavicsok, itt-ott kisebb kagylók is. Még most is lelki szemem előtt ragyog a tetőtéri apartman. a kényelmes szobákkal, amely ötfős családunknak adta otthonát egy teljes hét nyaralásig, és az ajtó, amin kedves nagynénéd, Marika néni apartmantulajdonos dugta be a fejét, 1998 perzselő nyarán, hogy ő szívesen megsüti nekünk a halat, amit a hazai halászoktól meg is veszünk majd a kikötőben. A kis tüchtig konyhában pakoltam ki a mindenféle liszteket és cukrot, hasznos paradicsomot, ami csak piros autónk csomagtartójában elfért, amikor ablakon kinéztemben egyszer csak megakadt a szemem egy izmos, bronzbarna férfitesten, aki te voltál! Egy fecske nem csinál nyarat, szokták mondani, de nekem a te “fecskéd” (ha szabad ilyen kendőzetlenül), meghatározta attól a pillanattól minden éjszakám álmait, amit kabócahadak hangversenye sem zavarhatott többé meg. Látens szerelem gyúlt a szívemben, mely csak fokozódott, amikor az apunak megmutattad az ékszerdoboz strandot, és amikor vasárnap ünneplőben sietősre fogtad a lépted, mert már beharangoztak. Szüleim pihenését vágytól nedves gondolataimmal megtörni nem akartam, szerető testvérkéim benső énem rezdüléseit aligha érthették, főleg hogy fejük folytonosan a víz alatti, számomra talmi világot pásztázta, ami uborkákkal, sünökkel és kis szerencsével azok vázaival teli. Csak idegesen figyeték réveteg tekintetem, és ahogy “függetlenedem” a part menti hiába kalandozások által, hátha rád bukkanok. Nem tudhatták, hogy akkor és ott, elviselhetetlen velük lennem, és az sem vígasztal, ha apu unszolásra végre megveszi a jéghideg cocacolát, mikor ott a kocsiban a víz, amit a hűtőtáskában hoztunk! Mit tudhatták, mire gondolok, amikor a finom rántott tintahalkarikák sültkrumplival fölött kérdőre vonom anyut, hogy engedhette, hogy rövidre nyírassam a hajam! Alig láttalak azon a héten, de a fantáziámban mindig ott voltál kiszedni talpamból a tüskéket, ragtapaszozni az ujjamat, mert nincs strancipőnk, leszakítani az út mentén egy golgotavirágot, és a hajamba tűzni, nyakamba a kagylós nyakláncot, vagy illedelmesen leteríteni a törölközőt. Utolsó napon nem csak a sós ízű tengert volt fájó otthagynom, de téged is búcsúztattalak a kis udvarban felhúzott térddel üldögélve, egy kiszáradt tengeri csillag társaságában.

És akkor megtörtént a csoda. Leültél mellém, énmellém, anyu palacsintát sütött, és ki-ki lesett ránk aggodalmasan, de én csak a szádra koncentráltam, amit szavak hagytak el. Édes nedü volt egészen addig, míg a “barátnő” említésével kiszabadítottad a zöld szemű szörnyeteget, aki immár sír, holott egy nyaraláson nem ezt kellene! Még egy dologra emlékszem tisztán és érthetően, ahogy mondod, talán már a látóhatár mögé lebukó sárga napnak: soha ne legyél bölcsész.

Kedves Tibi, Hát komolyan gondoltad, hogy miután összetörted egy fiatal szűz legsebezhetőbb “testrészét” megfogadom a jótanácsot?

Batman in the kitchen!

Batman in the kitchen!